Ashtonbenzomanual.com
Akarod tudni milyen érzés ? Fájt már annyira a hátad, hogy nem tudtál megmozdulni se ? Annyira fájt, hogy lefeküdni se tudtál anélkül, hogy azt érezted volna, hogy valaki egy kést vág a hátadba ? Egy gyötrő, lüktető, szúró, tompa, mély fájdalom volt ? Próbáltál szóbárol szóbára járni és az agónia annyira kínzó volt, hogy sírtál mint egy gyerek ? Én átéltem.
És a kórházba kötöttem ki, ahol megkönnyebbülést kaptam. Az izomlazítók és érzéstelenítők megkönnyebbülését. És kitudtam sétálni a kórházból anélkül, hogy orditanom kellett volna.
Nos, ilyen a nyugtató megvonás. Leszámítva, hogy nincs érzéstelenítő vagy izomlazító, ami csökkenteni tudná a fájdalmat. Senki nem hisz neked. Azt hiszik őrült vagy és még több drogot adnak neked (nyugtatót, kedélyjavítót, antipszichotikumot, stb.) mert azt mondják, hogy szorongásos zavarod van vagy bipoláris vagy.És egyre rosszabbul leszel, a fájdalom egyre erősebb és senki nem hallgat meg.Tudod, hogy az emberek azt hiszik őrült vagy, ezért elszigeteled magad. Nem akarod, hogy így lássanak.
Gondolj bele, ha ilyen hátsérülésed lett volna és arra kényszerítettek volna, hogy járj, és senki nem segített volna és nem hitték volna el, hogy a fájdalmad valós. És éveken keresztül erre a szenvedésre kényszerítenek. Ez Barátom a nyugtató megvonás. És ez valós.
A hát fájdalommal 3 napig voltam cselekvőképtelen, a nyugtató megvonással 3 TELJES ÉVIG. És az emberek nem értik miért nem tudunk megbocsájtani az orvosoknak és a gyógyszeriparnak. A pszichólogusom meg nevetett rajtam.
Rengeteg esetben van egy minta (nem akarom az összes pszichológiai problémát bagatelizálni) ami a következőképpen néz ki:
• A kliens kisebb szomorúság, gyász, vagy homályos szorongás vagy depresszió miatt fordul orvoshoz.
• Az orvos felír valamilyen típusú nyugtatót (benzót), leginkább Xanaxot.
• A beteg jobban érzi magát. • A beteg a továbbiakban csak újabb receptekért jár az orvoshoz.
• Az idő múlásával a tabletták nem hatnak, ezért a beteg nagyobb adagokat kap.
• Egy bizonyos idő elteltével a gyógyszer már nem jelent megkönnyebbülést.
• A beteg megpróbálja fokozatosság nélkül (Cold Turkey) abbahagyni és szörnyű fiziológiai tüneteket tapasztal. Terrort, depressziót, szívdobogást, verejtékezést, folyamatos pánikrohamot, és egy rakás más tünetet, amit félelemként interpretál. Akár még rohamot is kaphat.
• A beteg teljesen kiborulva megy a pszichiáterhez. Segítségért könyörög. A doktor próbálkozik antidepresszánssal, antipszichotikummal, kedélyjavítóval, MAOI-val, gyakorlatilag mindennel ami az arzenáljába van. Ad a betegnek mellé nyugtatót (Benzót) „amennyi szükséges” szedési instrukcióval.
• A beteg a pszichiátrián végzi. Az orvosok generalizált szorongást vagy bipoláris zavart állapítanak meg. A beteg kognitív viselkedésterápián vesz részt. De nem segít. Miért ?
• Mert ez nem egy pszichológia probléma. Ez a szervezet normális reakciója a Benzodiazepin mérgezésre. A probláma fiziológiai. A szervezet az intenzív terror minden tünetét bemutatja, amit minden emberi lény félelemként interpretál. Láttam, ahogy ez a szörnyeteg a legkeményebb férfiakat és nőket is leteríti.
• A beteg soha nem jön rá, hogy a probláma a Benzodiazepin függőség. Az Isten segítse meg azt az embert. Elveszíti a házát, feleségét, családját, barátait, munkáját. És soha nem lesz jobban. Kiváncsi vagyok vajon hányan lesznek öngyilkosok. Ismerek néhányat aki megpróbálta és ismerek olyanokat is akiknek sikerült. (Elképesztő, hogy a média, hogy bagatelizálja ezt az egészet)
• VAGY… vagy elveszti vagy nem a házát, férjét, munkáját stb, de felfedez egy internetes támogató forumot, elolvassa az Ashton Manualt, és fokozatosan elkezdi csökkenteni a benzodiazepint. • Sokaknak sikerült lejönni a benzodiazepinekről és meggyógyulni, és azóta egyáltalán nincs természetellenesen intenzív szorongásuk, pánik vagy egyéb tünetük. Ezek az emberek visszakapják az életüket, és újra képesek élvezni az életet. Én egyike vagyok ezeknek a sikertörténeteknek
A történetem összefoglalva
1995-ben kezdtem el szedni Prozacot depresszióra. Az előtte való 10 évben alkalomszerűen szedtem Xanaxot. Most visszatekintve a kognitív képességeim már az első adag beszedésével jelentős kárt szenvedtek, és ez okozta a szorongást és depressziót. Már nem emlékszem miért kezdtem el Xanaxot szedni. De azt tudom, hogy 20 évet vettek el az életemből a benzodiazepinek.
1996-ban volt egy vallási megtérésem. Soha nem jutott eszembe, hogy a boldogság amit érzek a Prozactol lehet. Az sem jutott az eszembe, hogy az újonnan kialakult naivitásom a benzodiazepinek okozta kognitív ködnek volt köszönhető. Azonnal abbahagytam a Prozacot és a benzodiazepint, abban a hitben, hogy mostmár Jézus lesz a védelmezőm a szorongástól és a depressziótól. Csoda, hogy nem kaptam grand-mal rohamot. 1997-ben volt egy újabb masszív összeomlásom. Most már tudom, hogy a benzodiazepin megvonás miatt volt. 7 hetet kellett kihagynom a munkahelyemen, mielőtt normális állapotba vissza tudtam térni. Vissza raktak az orvosok magas dózisra antidepresszánsokból és benzodiazepinből és még mindig fogalmam sem volt mi történik velem. Rendszeresen jártam pszichológushoz.
1998-ra Antidepresszánst, benzodiazepint, és Adderall-t (SPEED!) szedtem ADHD-ra (Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar). Este benzodiazepint szedtem, hogy tudjak aludni nappal pedig Adderal-t. Ezek mind receptköteles gyógyszerek. Úgy éreztem magam mint Superman (egy kognitívan és érzelmileg megkárosult Superman)
2004-ben úgy döntöttem, hogy egy szuper lassú fokozatóssággal elhagyom a benzodiazepint (Valiumot). Rájöttem, hogy mi történik velem és ki akartam tisztulni. Két hónaponta csökkentettem 2 mg-ot. 17-21 nap elteltével kezdődtek az elvonási tünetek és aztán lassan kezdtem jobban lenni, és újra tudtam csökkenteni az adagot. 12 mg-nál nem bírtam tovább. Egy kicsivel előtte hagytam abba az Effexort (az antidepresszánst amit szedtem) és a benzót (Valium) leszámítva gyógyszermentes voltam (Óriási hiba! Senkinek nem szabad benzo csökkentés alatt antidepresszánst abbahagyni).
A legnagyobb összeomlásom 2005-ben volt amikor a benzóbol (Valium) már csak 12 mg-ot szedtem. Abban az évben márciusban elkezdtem egy másik doktorhoz járni. Próbáltam újra elkezdeni antidepresszánst szedni, de csak súlyosbították a szorongásomat. Szedtem az elérhető legerősebb gyógyszert (egy Nardil nevű MAOI-t), ami más súlyos problémákat okozott.
2006-ban Elektro Konvulzív Shokk terápián vettem részt. Ez memóriavesztést és megnövekvő szorongást idézett elő. Ez után 2 évig képtelen voltam dolgozni. 2007 januárig teljesen izoláltan éltem otthon, amikor is elkezdtem egy outpatient kórházi programot. Elkezdtem antidepresszánsok szedését amíg a korházban voltam. Elkezdték csökkenteni a benzo adagomat és neurontin-t és tegretolt kaptam, hogy segítsen az elvonáson, de úgy éreztem, hogy nem segítenek ezért elhagytam őket.
2005 május és 2006 szeptember között az alábbi gyógyszereket kaptam:
Effexor Doxepin Clomipramine Nortriptyline Venlaflaxine Mirtazapine Isocarboxazid Fluoxetine Citalopram Duloxetine Isocarboxazid Phenelzine D-amphetamine Salts-er Modafinil Alprazolam Diazepam Clonazepam Oxazepam Buspirone Propranolol Risperdone Olanzapine Ziprasidone Lamotrigine Tiagabine Zonisamide Nardil Marplan Rispersal Lamictal Geodon Adderall Cylert Provigil Zyprexa
Ezen időszak alatt az alábbiakkal diagnosztizáltak:
Bipoláris zavar II
Bipoláris zavar II, vegyes
Mániás depresszió
Disztímia
Generalizált szorongás
És mindezt azért, hogy a benzófüggőség tüneteit kezeljék. Gondolj bele, mit éreznél ha évekig cselekvőképtelen lennél orvosi tudatlanság miatt. És gondolj bele ebbe: nem fordulhatunk segítségért sehova, mert úgy tesznek, hogy ez nem létezik.
Az enyém egy sikertörténet. 2008 áprilisa óta teljesen gyógyszermentes vagyok. A kognitív képességeim drámaian javultak. Koromat és elvárásaimat tekintve a memóriám elképesztő. Meg voltam győzödve, hogy maradandó agykárosodást szenvedtem, de rosszul gondoltam. Egy nap sem telik el anélkül, hogy ne csodálnám azt ahol most tartok ahhoz képest, hogy milyen reménytelen voltam. A kognitív képességeim és energiám olyan mint egy 25 évesé. És van mellé perspektívám is.
|