http://www.benzo.org.uk/stories.htm

Inge B*** története            

Ne Add Fel !

Egy súlyos gyászt követően oxazepamot (benzo) írt fel az orvosom. Azt mondták ez lesz a legelőnyösebb. Ezt mondta az orvosom és őszintén szólva az egész temetés alatt meglehetősen jókedvű voltam.

Úgyhogy egy pár évig szedtem Felmondtam a munkahelyemen és egy évig egy felnőttképzésen vettem részt egy főiskolán. Pénzügyileg tönkrementem. Nem sok ide telt el mire mindenféle fóbiák és súlyos szorongás rabja lettem. Öt évig voltam a karosszékem rabja. Az orvosom krónikus fóbiás zavart állapított meg nálam, leszázalékoltak és pszichiátriai kezelés alá helyeztek. 3 hétre kerültem be.

Aztán a fóbiák olyan súlyosak lettek, hogy egy másodpercig sem bírtam egyedül maradni. Segitséget kértem az oxazepam fokozatos elhagyásához ebben a csodálatos pszichiátriai intézményben. Azta választ kaptam, hogy velem van a baj nem pedig a gyógyszerrel. Megpróbálták megtanítani, hogyan szabaduljak meg a fóbiáimtól a legsúlyosabb pánikrohamaim alatt.

Minden rosszul sült el, de képes voltam még arra hogy ordítsak és sikítsak. Az életemért küzdöttem. Akkoriban nem voltam túl kooperatív ezért kiraktak a pszichiátriáról, hogy egymagam bírkozzak meg a problémáimmal, ami nem ment. De ez volt az ami megmentett. Találtam egy szociális munkást és tovább sikítottam és üvöltöttem. És ez eredményes lett. Fizettek nekem egy privát terapeutát. Ez alatt a megpróbáltatás alatt napi pánikrohamaim voltak ás állandó terrorban és halálfélelemben éltem. A legkeményebb periódus 1 évig tartott.

A 18 éves fiamtól több támogatást kaptam mint bárki mástól. Egy évet adott nekem az életéből. Ezt soha nem fogom tudni neki visszafizetni, csak szeretni tudom.

Ebben az időszakban számos levelet írtam a helyi újság szerkesztőjének. Így ismertem meg Unni To*****n-t. Kapcsolatba lépett velem. Ő mentett meg a pokoltól. Utasítására elkezdtem fokozatosan elhagyni az oxazepamot. Második kisérletre sikerrel jártam. Napi kapcsolatban voltam vele a telefonon és amikor a szorongás olyan súlyos volt, hogy a földön kúsztam Unni megnyugtató hangja csengett a fülemben. Ahogy már mondtam hosszú ideig tartott.

1998 novemberében 5 éve voltam gyógyszermentes. Mára már csak csekély drogelvonási tüneteim vannak és egyre több idő telik el a tünetek között. Tavaly nyáron valami csodálatos történt. Képes voltam egyedül elutazni Párizsba. Leírhatatlan boldogságot éreztem, amikor egyedül ültem a taxiban Párizsban. Nem tudtam elhinni, hogy ez vagyok én. Életbe voltam és soha nem fogom tudni ezt elégszer megköszönni Unni-nak. Neki köszönhető, hogy itt ülök és írok. Neki köszönhetően biciklizek a postára, a bankba, a boltba és egyedül sétálgatok a városba. Itt is szeretném neki megköszönni és kívánom, hogy minden ember aki szeretné abbahagyni a gyógyszerek szedését találkozon egy olyan emberrel mint Unni.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ne addja fel. A felmentősereg érkezni fog, amikor már csak sötétséget láttok – megéri harcolni. Köszönöm Unni, hogy visszaadtad az életemet.