Tolerancia és Függőség

Gyakran a benzodiazepinek hatásossága elmúlik az álmatlanság kezelésében pár hét alatt, a szorongás kezelésében néhány hónap után, és rángógörcs gátló hatásuk is csak néhány hónapig vagy évig tart. A hivatalos ajánlás szerint, a legtöbb esetben, a benzodiazepineket 2-4 hétnél több ideig nem szabad felírni.

Ezt a trendet, amikor a gyógyszer hatástalanná válik „toleranciának” nevezzük és számos problémát eredményez. Lehetséges, hogy kényszert érzel, hogy növeld a dózist – ez rövid távon lehet, hogy enyhíti a problémát. Azonban valószínű, hogy emellett a magasabb dózis mellett is kialakul a tolerancia. Lehetséges, hogy „Tolerancia Megvonásban” szenvedsz. Ez az a nagyon nehéz helyzet, amikor a megszokott módon szeded a gyógyszert, de elvonási tüneteid vannak. Egy újabb emelés a gyógyszeradagban lehet, hogy enyhíti ezeket a tüneteket, de nem valószínű, hogy tartós lesz. Szemmel láthatóan, mindkét szituáció fenntarthatatlan, és egy ponton a megvonás lehet az egyetlen életképes opció.

Néhány megjegyzés a toleranciát illetően

Gyakran találkozunk rossz információval a toleranciát illetően.

Az alábbiakat meg kell értenetek: „Tolerancia” akkor alakul ki, amikor a GABA (benzo) receptorok alulszabályoznak a rendszeres benzodiazepin használat miatt. Egyszerűen szólva a benzok már nem fogják azt a terápiás hatást kifejteni, mint amit a tolerancia kialakulása előtt tettek. A tolerancia hatását csak a dózis emelése ellensúlyozhatja. Azonban nagy valószínűséggel az új dózis mellett is kialakul a tolerancia – és így kialakul benzo használat ördögi köre. Mivel ez teljes mértékben szemben áll a küldetésünkkel, véleményünk szerint az egyetlen ésszerű megoldás az ésszerű fokozatos elhagyás, és elegendő idő biztosítása a GABA rendszernek, hogy meggyógyuljon és megfelelő módon szabályozza magát.

Minél több ideig szed valaki benzodiazepint annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a tolerancia. A legtöbb embernél kialakul a tolerancia, és ez egy fokozatos folyamat. Van akinél ez gyorsan kialakul, néhány héten belül az első dózis bevétele után. Valószínűleg könnyebb és okosabb döntés fokozatosan elhagyni a benzokat mielőtt még a tolerancia kialakulna, és különösen azelőtt mielőtt kialakulnak a „Tolerancia Megvonás” tünetek – amire inkább a „Relatív Megvonás” kifejezést használjuk.

A Relatív Megvonás azokra az elvonási tünetekre utal, amit azok az emberek éreznek, akiknél kialakult a tolerancia a benzodiazepinhez. Annak ellenére, hogy nem csökkentik a dózisukat mégis elvonási-szerű tüneteik vannak. Ahogy a „Tolerancia” esetében is, a dózis növelése enyhíthet ezeken a tüneteken, de nagy valószínűséggel a megemelt dózishoz is kialakul a tolernacia. Az egyetlen jó megoldás egy ésszerű arányú fokozatos elhagyás és elegendő idő biztosítása a GABA rendszernek, hogy meggyógyuljon. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy csak egy kevés embernél alakulnak ki a „Relatív Megvonás” tünetei.

Egy népszerű legenda, hogy a Relatív Megvonás dózis-specifikus. Valójában csak a dózis növelése az, ami enyhít a tüneteken, a dózis csökkentése nem! Minél több ideig szed valaki benzodiazepint (ha elkezdted a fokozatos csökentést ha nem), annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakulnak a Relatív Megvonás tünetei. Ezen oknál fogva ajánlatos minél hamarabb elkezdeni a benzodiazepinek fokozatos csökkentését. Néha azt mondják a Relatív Megvonásról, hogy ha valaki túl sokáig marad egy bizonyos dózison, akkor ehhez a dózishoz kialakulnak a Relatív Megvonás tünetei, ellenben ha elkezdené sökkenteni akkor ez nem történne meg – a Relatív Megvonás viszont nem így működik! Miközben az igaz, hogy ha túl sokáig tart a fokozatos csökkentés azzal növekszik annak az esélye, hogy kialakul a Relatív Megvonás, ez nem annak az eredménye, hogy valaki egy bizonyos dózis mellett kitart. Az oka a benzodiazepinek hosszútávú használata, ami miatt kialakul a Relatív Megvonás, függetlenül attól, hogy folyamatban van-e a fokozatos csökkentés.

Gyakran, amikor az emberek egy rossz ponthoz érnek a csökkentés alatt azt a hibás tanácsot kapják, hogy kialakult a tolerancia és csökkenteniük kell, hogy megoldják a problémát. Ahogy már említettük egy dóziscsökkentés nem enyhíti a Relatív Megvonás tüneteit. Az emberek elérnek nehéz időszakokhoz a csökkentés alatt számos különböző ok miatt. Általában ennek a kiszámíthatalan elvonási minták az okai, ami a legjobban egy rövid dózis stabilizációval oldható meg. Gyakran a gyors csökkentés okozza, és hasonlóan, egy rövid dózis stabilizációval megoldható. Ezekben az esetekben, egy csökkentés a dózisban csak növelné az elvonási tüneteket. Ezt természetesen el kell kerülni.

Ha valaki abba a szerencsétlen helyzetbe került, hogy kialakult a Relatív Megvonás, annak nem fog enyhítést hozni ha stabilizálja a dózist. Ha valaki elvonási tüneteket érez mielőtt elkezdené a csökkentést – úgynevezett Relatív Megvonási tüneteket – a legtöbb amit tehet, hogy ésszerű mértékű csökkentéssel elkezdi a megvonást. Ha már valaki elkezdte a fokozatos csökkentést és azután alakul ki a Relatív Megvonás, akkor már nagyon nehéz megállapítani, hogy azért szenved elvonási tünetektől mert túl gyórs a csökkentés, vagy azért mert kialakult a Relatív Megvonás. Ez egy szeencsétlen helyzet, a legtöbb amit tehetsz, hogy ésszerű mértékű csökkentéssel elhagyod a benzodiazepint.

Forrás:

http://www.benzobuddies.org/benzodiazepine-information/tolerance-and-dependency/

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés