PC története

Mindenkinek aki szenved,

A 349.-ik napon tartok, majdnem 12 hónapja tettem le a szemetet. A kis „ablakok” mára napokká változtak, és bármilyen szorongásnak vagy feszültségnek egy külső forrásra van szüksége ahhoz, hogy egy kellemetlen állapotba kerüljek. Az izomfeszülésem kezd enyhülni és már bele tudok nézni az emberek szemébe, anélkül, hogy azt gondolnám valami rossz fog történni, vagy úgy grimaszolnák mint aki elvesztett valamit. De ami a legészrevehetőbb, és amiért ezt írom, az az, hogy az elmúlt hétben valami nagyon kellemes dolog jelent meg, valami amit gyerekkorom óta nem éreztem, ami akkor történt még amikor benzonak nyoma sem volt a szervezetemben. A legjobban ahhoz az érzéshez tudom hasonlítani amit gyerekként éreztem Karácsonykor. Ad egy kis életerőt és egy kis kedves ösztönzést a tovább harcoláshoz.

A dolgok kezdenek jobbra fordulni… általában mindig akkor amikor azt kérdezem magamtól „Tényleg ennyi ?”

Emlékszem amikor egy kegyetlen rózsabokorba voltam ragadva, ahol az egyik nap komorságot és szorongást vagy dühöt és aggodalamat vagy gyengeséget és kimerültséget éreztem. Őszinte szenvedést a semmitől miközben húztam fel a zoknimat. A boldogság vagy kegyelem soha nem kerültek a képbe. Próbáltam a zuhanyban kierőszakolni magamból egy érzelemmentes és üres sírást, hogy egy kicsit enyhítse a félelmet. Ez a szörnyű létezés eltartott egy ideig.

Csak homályos emlékeim vannak a fájdalomról, mert annyi volt, hogy az agyamnak választania kellett közülük, mint a képeslapok közül. Mentem a lakásból a kocsimhoz, és úgy éreztem valaki meg fog támadni, miközben a látásom homályos volt és nem voltam valami éber. Vagy amikor próbáltam az ágyban feküdni, hogy kicsit megnyugodjak, mire egy autó dudálása az utcán annyira megijesztett, hogy sírtam mint egy kisgyerek. Ennyire tudatában lenni a félelemnek, de másszempontból pedig teljesen tudatlannak lenni. Így tudom a legérthetőbben elmagyarázni ezt a szörnyüséget.

Amikor benne vagy a sűrűjében az agyad megpróbálja azt képzelni, hogy a jelenlegi állapotod csak simán az ’élet drogok nélkül’, és ez egy teljes baromság. Ha ezt valahogy meg tudod értetni magaddal, remélhetőleg egy olyan igazságot tudsz az agyadba juttatni, ami segít… könnyebb mondani mint csinálni, amikor keresztül mész rajta.

Annyit tudok mondani, és próbálom ezt úgy megfogalmazni, hogy az ne tűnjen papolásnak azok számára akik most mennek ezen keresztül.. nos tehát… NE ADD FEL. Ez egy rohadt lassú folyamat. Ez az akaraterő legnagyobb próbatétele ami engem illet, a legnagyobb amivel valaha szembe kell nézned. Meg tudod csinálni, tudom, hogy megtudod.

„Amikor a poklon kell keresztülmenned, csak menj tovább” Winston Churchill

A legjobbakat, PC

http://www.benzosupport.org/pc.htm