Magasfeszültség

A szorongás járvány az USA-ban rengeteg áldozatot vezetett a rövidtávú kezeléshez.

Több mint 40 millió amerikai felnőttnél diagnosztizáltak szorongást, ami így a leggyakoribb mentális egészségi zavar lett az Egyesült Államokban. A számokból ítélve úgy tűnik, hogy az országban egy kollektív idegösszeomlás történik. De talán amitől valójában félnünk kellene az a túl-gyakori – és néhányak szerint veszélyes – módszer, ahogy kezeljük a nyugtalanságunkat: receptre felírt benzodiazepinnel.

Amikor eljön a nyár, és a sivatagi meleg megérkezik Durangóba, hullámokban jelentkező fáradtság, szorongás, és álmatlanság árasztja el Jennifer Roeder testét. A 47 éves nő, aki hasonlít Bonnie Raitt-re nem tud tisztán gondolkodni. Könnyen elnyomja a stressz, zaj, és a nagy tömegek. A szíve zakatol és szédültnek és gyengének érzi magát, nehezen kap levegőt. Gyakran megy be a hálószobájába, behúzza a függönyt felkapcsolja a légkondit és lefekszik. Amikor lemegy a nap és az alkonyat végre elkezdi hűteni a levegőt a dombok között sétál délnyugat Colorádó-i városában, és próbálja megnyugtatni tomboló elméjét és kiszámíthatatlan testét, melyeket tönkretett a 10 éves harc a benzodiazepinek ellen.

Egy 34 fokos Júliusi kánikulai napon Roeder egy kévázóban ül. Egy értelmes és intelligens ember, aki a múlt hetet a Front Range-n töltötte ahol meglátogatta a 16 éves lányát, aki Longmontban él. ”Voltak céljaim”, mondja Roeder. ”Felsőfokú képesítést akartam szerezni. Terapeutaként akartam dolgozni. Nagy terveim voltak.” Ez még azelőtt volt, hogy benzodiazepint írtak fel neki – egy széles körben népszerű pszichotropikus gyógyszercsoport, ami a szorongást kezeli és ide tartozik a Xanax, Valium, Klonopin és Ativan. ”Mindent elvesztettem,” mondja, beleértve az egészségét, karrierjét, és legvégül a képességet, hogy gondoskodjon a lányáról. Ezekben a napokban Roeder egy küldetést teljesít, hogy figyelmeztessen másokat a benzodiazepinekhez köthető súlyos kockázatokról. De ma nagyon küszködik: a gyógyszer egyik mellékhatása, hogy ennyire képtelen tolerálni a hőséget.

40 mérfölddel arrébb Fort Collinsban, Dr. Scott Shannon vívja a saját háborúját a benzók ellen, amelyek az egyik elsőszámú kezelései a szorongásos zavarnak az Egyesült Államokban már 60 éve. Elhivatott futóként és snowboardosként őszülő bajusszal és kis kecskeszakállal és egy nyugodt viselkedéssel, Shannon harca teljesen más mint Roederé. 2010-ben Shannon megnyitotta az Egészség Központot, az ország legnagyobb és legátfogóbb integratív pszichiátriai klinikáját, ahol a mentális egészség egy új megközelítésének az úttörője, egy olyannak, ami egy szellem-test-lélek megközelítést részesít előnyben a pszichiátriai megbélyegzés és receptek helyett.

Az Arizona és Columbia egyetemek képzett pszichiátere és az Amerikai Holisztikus Orvosi Szövetség volt elnöke egy úttörő az integratív pszichiátriában: 2001-ben megírta első kézikönyvét, amit késöbb két másik követett a témában, A Mentális Egészség az Egész Gyerekért, ami idén Júliusban lett kiadva és az Egész Gyerek Nevelése, ami Novemberben lett kiadva. A filozófiáját úgy jellemzi, hogy az kiértékel minden külső befolyást ami hatással lehet a páciens mentális egészségére. ” Egy teljes egészként próbálom megérteni az embert,” mondja Shannon. Ezt úgy éri el, hogy figyelembe veszi milyen hatással lehet a betege mentális egészségére az étrendje, mozgása, traumatikus életeseményei, stresszorjai, és kapcsolatai. Amint rájön, hogy mi okozhatja a páciense szorongását (vagy bármilyen más pszichiátriai szenvedését) biztonságos, hatékony és bizonyítékokon alapuló technikákat javasol – meditáció, kognitív viselkedésterápia, étrend kiegészítők, akupunktúra, étrend változtatások – amelyek megnyugvást hozhatnak. Miközben nem ellenzi a gyógyszerek felírását, nem ez a kiindulási pontja. És nagyon ritkán, vagy inkább soha, nem ír fel benzodiazepint.

Az első benzo, Miltown, 1955-ben került piacra az USA-ban, amelyet több követett, ideértve 1960-ban a Libriumot, 1963-ban a Valiumot, 1975-ben a Klonopint, 1977-ben az Ativant és négy évvel késöbb a Xanaxot. Az összes ilyen gyógyszer a gamma-aminovajsavra (GABA) van hatással, ami egy kemikália – vagy neurotranszmitter – az agyban, ami segít megnyugtatni az agyat és enyhíteni a szorongást. Képzeljük el a GABA-t úgy mint egy kulcs ami folyamatosan kóborol az agyban és keresi a megfelelő zárat, vagy receptort, amit kinyithat. Amikor ez megtörténik, hozzákapcsolódik a megfelelő GABA receptorhoz és kioldja a GABA nyugtató hatását. A benzodiazepinek úgy működnek, hogy hozzákapcsolódnak a GABA receptorokhoz és felnagyítják a neurotranszmitterek hatását, ezáltal egy mesterséges nyugalom érzését keltik. 2011-re a Xanax lett a legnépszerűbb szorongáscsökkentő gyógyszer az országban majdnem 50 millió recepttel csak abban az évben, amivel a legnagyobb mennyiségben felírt pszichiátriai gyógyszer lett belőle (megelőzve a Zoloft és Prozac antidepresszánsokat) és a 10. legnagyobb mennyiségben felírt gyógyszer mindent egybevéve.

Nem nehéz megérteni miért a benzók a legújabb divathóbort az USA-ban: a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) szerint, mi vagyunk a legszorongóbb ország a világon. Több mint 40 millió felnőtt amerikai (beleértve 627.748 colorádoit) él jelenleg szorongással diagnosztizálva – egy zavar amelynek több variációja van – amit általánosságban úgy határoznak meg mint egy túlzott félelem vagy irreális aggódás még akkor is ha csak kevés oka van ezeknek az érzelmeknek. És úgy tűnik, hogy a félelmeink exponenciálisan növekednek: a diagnózisok 600 %-kal növekedtek 1990 óta.

Ehhez hasonlóan a benzodiazepin felírások is növekedtek – 17%-kal 2006 óta és 44%-kal 1981 óta. A gyógyszer nagy sláger mert rövid távon olcsó, hatásos és viszonylag kevés mellékhatása van. Egy tabletta bekapásától az összes stressz a munka, család, pénzügyek, és a haldokló édesanya miatt elmúlik.

De a következő a helyzet: Nincs olyan orvosi tanulmány, amely azt mutatná, hogy a hosszútávú benzodiazepin használat javítana a szorongáson. Amit a kutatók bebizonyítottak az az, hogy a hosszútávú benzodiazepin használat okozhat strukturális változásokat az agyban és az idegrendszerben, okozhat depressziót, memóriavesztést és vezethet egyéb pszichiátriai diagnózisikhoz. Tanulmányok egyidejűleg azt mutatták, hogy még a rövidtávú benzodiazepin használat is okozhat károsodást a kognitív és intellektuális képességekben. És, ironikusan, a benzókról tudott, hogy rosszabbítják a szorongás tüneteit.

És mégis, orvosok New Yorktól Kaliforniáig – és itt Coloradoban – továbbra is felírják a gyógyszert. Olyan fősodratú pszichiáterek mint Dr. Robert Davies, a Coloradoi Orvosi Egyetem pszichiátriai társprofesszora, akinek a szorongásos zavarok a specialitása és néha felírja a gyógyszert (habár jobban preferálja a szelektív szerotonin visszavételgátlókat a szorongás kezelésére, mint pl. a Prozac) elismeri, hogy a benzodiazepin kétélű fegyver. Miközben Davies azt mondja, hogy a gyógyszer sok ember számára nyújthat rövidtávű elönyöket, figyelmeztet a függőség veszélyeire, túlkapásra, a tolerancia és depresszió kialakulására és azt állítja, hogy „Számos ok van amiért nem lenne szabad hosszútávon használni”.

Az ébren fekve töltött órák, a plafont bámulva végül megtörték Roedert. 2003 áprilisa volt, és álmatlanságtól szenvedett, olyan régóta ami már örökkévalóságnak tünt. Végül úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy meglátogasson egy mentális egészségügyi klinikát Durangóban. ”Azt mondtam az orvosnak, hogy gondjaim vannak az alvással a szorongás miatt, amit úgy érzek, hogy stressz okoz”, mondja Roeder. Ekkor 37 éves volt, egy öt éves kislány szingli anyukája, és részmunkaidőben dolgozott miközben a Fort Lewis Egyetemen bachelor képzésen tanult. A kevés ideje és energiája miatt aggódott, hogy hogyan tudja a lánya érzelmi igényeit kielégíteni. Stresszelt a számlák kifizetése és a többi felelőssége miatt. Kért valamit ami csökkenti a szorongását és segít elaludni. Azt is kérte, hogy a receptre felírt gyógyszer ne okozzon hozzászokást. Az orvos egy milligramm Ativant írt fel neki és azt mondta, hogy ne aggódjon. ”Minden rendben lesz” mondta az orvos Roedernek.

Shannon tisztában van azzal, hogy milyen könnyen osztogatják a benzokat – és hogy mennyi problémát okozhatnak. Igazából a szorongás kezelése az egyik leggyakoribb ok amiért az emberek felkeresik Shannon Egészség Centrumát, ahol 14 gyakorló orvos dolgozik, többek között pszichiáterek, pszichológusok, dietetikusok, természetgyógyászok, és akupunktúrás gyógyítók. Vannak akik specifikus problémákkal keresik fel a központot, de ugyanilyen gyakran fordulnak ide az emberek egyszerű aggodalom és a mindennapi dolgokon történő töprengés miatt. És ő ezt megérti. És ő nem gondolja azt, hogy mind a 40 millió amerikainak akinél szorongást diagnosztizáltak gyógyszerre lenne szüksége, különösképpen nem benzora. Ehyelyett ő a szorongást egy sokkal csekélyebb problémának tekinti. ”A külső tényezők sokkal nagyobb szerepet játszanak a szorongásban és a depresszióban mint a genetikai tényezők”, mondja. Röviden összefoglalva az alvás, étrend, testmozgás, stressz, munka, kapcsolatok, család, házikedvencek, és elektronikus stimuláció (hello iPhone!) hatalmas erők amelyek befolyásolják hogyan fejezzük ki a genetikai hajlamainkat és, a megfelelő időben, hatással vannak a mentális egészségünkre.

Shannon egy elemzést említ, amiben 18 különböző vizsgálatban nézték meg a benzodiazepin használat hosszútávú kognitív hatásait 3 hónap és 3 év közötti időszakkal azután, hogy az emberek abbahagyták. ”A kognitív és intellektuális tesztelés minden területén amit vizsgáltak találtak romlást”, mondja Shannon. Véleménye szerint a benzók rövidzárlatot okoznak az ember természetes szorongáskezelő képességében, ami a tolerancia, dózisemelés és dependencia ördögi körét hozza létre. És végül azt mondja, hogy ” a benzok nem igazán kezelik hatékonyan a krónikus szorongást. Csak létrehoznak egy dependenciát. Hosszútávon ez visszaüt”. Shannon úgy becsüli, hogy a hosszútávon krónikus szorongásra benzót használó pácienseinél 40-60 %-ban alakul ki valamilyen dependencia. Az országos számok alátámasztják a becsléseit: a benzoval kapcsolatos rehabilitációs vizitek 1998 és 2006 között megtriplázódtak az Egyesült Államokban.

Dr. Mark Foster, egy denveri családorvos szintén óva int a benzóktól. ”A legtöbb ember esetében a krónikus szorongás kezelésének kockázatai krónikus benzodiazepinhasználattal messze meghaladnak mindenféle előnyt”. Dr. Janet Settle, egy denveri integratív pszichiáter egyetért. ”Sok ember használ benzodiazepint egyfajta sebtapaszként – tudja, ”Csak tüntessük el a tüneteket”. Sajnos túl sok esetben, azt gondolom, hogy csak eltüntetünk olyan tüneteket, amelyek értékes jelek lehetnek az alapul szolgáló problémáknak, amelyekkel foglalkozni kell.” Az Egészség Központban is van helyük a pszichotropikus gyógyszereknek, de nem ezek az első számú opciók. Ehelyett Shannon arra törekszik, hogy csökkentse vagy eltüntesse az igényt az ilyen gyógyszerekre. ” Az elmúlt 10 évben bizonyítékokra tettünk szert arról, hogy a pszichiátriai szereink nem olyan jók, ahogyan azt gondoltuk és jelentős kockázatokat jelentenek”, mondja. „Számos más eszköz van, amiről elfeledkeztünk a farmakológiához történő rohanásunk miatt.” Ezen oknál fogva, Shannon – és más hasonló reagálású orvosok, úgymint Settle és Foster – sokkal nagyobb valószínűséggel javasol kognitív viselkedésterápiát, terápiát, meditációt, és életmódváltást mint egy üveg pirulát.

Shannon olyan természetes kiegészítőket is javasol a szorongás kezelésére mint az Inozitol, L-theanine, 5-Hydroxytryptophan, és magnézium. És míg a kritikusok azt mondják, hogy nincs elég bizonyíték az ilyen alternatívák támogatására, Shannon kétli, hogy valaha is lesz. ”Sajnálatos módon pénzt csak a kereskedelmni cégekből – receptekből – lehet csinálni és egy gyógyszer piacra történő bevezetése 100-200 millió dollárba vagy többe kerül”, mondja. Így hát nagyméretű tanulmányokat és FDA javallatot szerezni csak kereskedelmi recept ügynökökkel lehet szerezni.”

2006-ban Roeder diplomát szerzett a Fort Lewis Egyetemen és Santa Fe-ba költözött, hogy mesterképzést szerezzen tanácsadásból az Új Mexikó Egyetemen. Ekkorra már 3 éve szedett benzodiazepint és a napi adagja 2.5mg Klonopin volt. Roeder az előírtaknak megfelelően szedte a gyógyszert, de a benzók elkezdték befolyásolni a kognitív képességeit, és a szorongása – amit a benzóknak enyhítenie kellett volna – akut szintre került. Szintén kialakult nála a tolerancia a felírt mennyiséghez, így növelni kellett, ahhoz, hogy érezze a gyógyszer nyugtató hatását. ”Tudtam, hogy eljött az ideje annak, hogy felmenjek 3 mg-ra vagy abbahagyjam a gyógyszert. 2006 Július 11-én kiváltotta az utolsó adagot.

Amit sok ember nem tud az az, hogy mennyire nehéz – és veszélyes – lehet a benzók abbahagyása. A hosszútávú használat károsítja az agy természetes képességét, hogy GABA-t állítson elő és azt megszerezze. Amikor a benzót valaki abbahagyja az agy és a központi idegrendszer nagyobb fokozatra kapcsol, és az eredmények gyötrelmesek lehetnek: extrém szorongás, pánikrohamok, álmatlanság, rohamok, nehézlégzés, és szívdobogásérzés, többek között. ”Az agyad és a központi idegrendszered felrobban, ilyen érzés ez,” mondja Matt Samett, egy gunbarrel-i lakosú író és benzó túlélő, aki megírta hét éves harcát a benzók elhagyásával a 2013-ban megjelent Halálos Ölelés c. memoárban. És nem csak a hosszútávú felhasználóknak vannak problémáik. Shannon kezelt olyan betegeket is akik rövid ideig voltak alacsony dózison és azt követően évekbe tellett mire abba tudták hagyni.

Sajnálatos módon Roeder számára csak nagyon kevés forrás volt – és van – ami segítené az embereket abban, hogy hogyan kell abbahagyni a benzodiazepineket. Habár nem volt orvosi felügyelet alatt, úgy döntött, hogy 3 hónap alatt fokozatosan hagyja abba a gyógyszert (később egy pszichiáter azt mondta neki, hogy ő egy két éves időszak alatt hozta volna le a szerről, azért, hogy elkerülje az elvonási tüneteket és a szenvedést.) A hirtelen elhagyás sokkolta a szervezetét és olyan fizikai és mentális tüneteket váltott ki, amelyek a mai napig tartanak. ” A mentális szenvedés, amit a kezdeti megvonástól éreztem hihetetlen volt,” mondja. ”Teljesen végem volt”.

A következő hét évben annyira beteg lett, hogy képtelen volt elkezdeni a mesterképzést és gondoskodni a lányáról. Végülm a 45 éves anya meghozta a nehéz döntést – amit ő élete legnehezebb döntésének nevez – és egy otthonba helyezte el a lányát, ahol 2011 óta él. Habár Roeder 2006-ban hagyta abba a gyógyszert, a lánya nevelésével járó stressz, vagy bármilyen más stressz fellobbanthatja az elvonási tüneteket, ami nehézzé teszi számára, hogy normális életet élhessen.

Shannon becslései szerint a 3600 emberből, akik meglátogatták a klinikát körülbelül 5% a benzóról való leszokás miatt kereste fel. 30 éves karrierje során több száz beteget szoktatott le a benzókról és - ritka esetekben – látott betegeket olyan súlyos elvonási tünetekkel mint Roeder. Sokkal tipikusabbak azonban az olyan esetek mint Barbara, Shannon egyik jelenlegi betege.

Az 54 éves végzős hallgató a Colorado Állami Egyetemen 13 éve kezdett Klonopint szedni álmatlanságra. Két évig szedte a gyógyszert és aztán sikeresen abbahagyta. Aztán 2008-ban Hawaii-ra repült egy nyaralásra és súlyos pánikrohamot kapott a repülőgépen egy turbulencia miatt. Amikor a pánik nem csökkent mire elérte Maui-t, meglátogatott egy helyi orvost, aki Klonopint írt fel. Azóta a nyaralás óta több mint 4 éve Barbara azon dolgozik Shannon-nal, hogy abbahagyja a gyógyszert. Azonfelül, hogy fokozatosan csökkenti a dózist, Shannon azt tanácsolta Barbarának, hogy kezdjen el Inositol táplálékkiegészítőt szedni, jógázzon és meditáljon, végezzen élénk testmozgást reggelente, és kerülje el a kávét és a cukrot (olyan stimuilánsok, amelyek növelik a szorongást) többek között. Ezek a tanácsok segítettek és négy év alatt Barbara lecsökkentette az adagját 1 milligramról 0,125-re, de amikor ez alá akar menni azt mondja, hogy ”Úgy érzem mintha jönne valaki és kivenné belőlem az igazi személyiségemet és berakna helyette egy szerencsétlen, depressziós embert akit én nem is ismerek vagy szeretek”. Barbara véleménye szerint az ő függősége nem pszichológiai hanem fizikai. Visszatekintve azt kívánja, hogy bárcsak többet tudott volna a benzodiazepinekről, mielőtt elkezdte őket szedni. ”Most már kiprobálnák minden más módszert, hogy csökkentsem a tüneteket, mielőtt a Klonopinhoz nyúlnék,” mondja.

Ezekben a napokban Roeder odafigyel az életmódjára, nehogy felerősödjenek az elvonási tünetei, de még mindig képtelen megbirkózni a hőhullámmal, egy elvonási tünet, amit sok benzo túlélő tapasztal. Rendszeresen találkozik egy pszichoterapeutával és a lányával évente többször is meglátogatnak egy család terapeutát, ami segített abban, hogy gyógyuljon a kapcsolatuk. Kerüli a cukrot és kávét amikor csak lehet és omega 3-at szed, ami segíti az agyban az olyan kémiai anyagok termelését, amelyek szabályozzák a hangulatot és a szorongást. A meditáció, amit a benzók előtt tanult meg, jelentős segítség volt a folyamatos gyógyulásában. 2012-ben elindított egy terápiás csoportot Durangoban, amelynek a neve Szabadság a Pszichiátriai Gyógyszerektől, aminek a célja, hogy segítsen olyan embereken, akik a gyógyszerelhagyás szakaszában vannak. Roeder még mindig gondol a tanácsadói diplomájára és karrierjéra amit egyszer akart, de ezek már nem foglalnak el magas helyet a prioritások listáján. Leginkább azt szeretné, hogy elég, jól legyen ahhoz, hogy a lányát haza tudja hozni. Addig pedig megelégszik azzal, hogy segíthet másoknak átélni azt a poklot, amit ő első kézből tapasztalt meg. Habár az út amit megtett hosszú és nehéz, de hisz abban, hogy egy benzo-menets élet megéri a szenvedést. ”Olyan ez mint amikor egy ház és, és te tudod, hogy vannak bent emberek,” mondja. ”Nem sétálhatok csak úgy el, amikor mások szenvednek én pedig tudok segíteni. Inkább bemegeyek, hogy másokat is kihozzak.”

Forrás: http://www.5280.com/magazine/2013/12/high-strung?page=0,0

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés