http://benzowithdrawalhelp.com/letter-to-all-doctors/
Levél Minden Orvosnak
Kedves Dr.
Ismert tény, hogy rengeteg orvos nincs megfelelő tudás birtokában a benzodiazepinekről. Kérem engedjék meg, hogy ellássam Önöket néhány alapvető ténnyel azért, hogy jobban tudják segíteni a betegeiket, és elkerüljék a pereskedést ami nemsokára megtörténhet az USA-ban a benzo felírások következtében.
Dr. Jennifer Leigh vagyok. Doktori címem van pszichológiában, posztdoktori Szociális Neurobiológiai tanulmányokban, és egy díjnyertes szerző vagyok. 18 évig voltam receptre felírt benzodiazepinen traumatikus életesemények miatti szorongás miatt.
Beteg lettem az állandó dózisom mellett és egy orvos sem tudta megmondani, hogy mi a baj velem. Több hónapnyi kutatásba került rájönni, hogy az egészségi problémáimat a receptre felírt Klonopin adagom miatti tolerancia megvonás okozta
Alapvető tények:
Sok olyan embernél fognak végül kialakulni egészségi problémák, akik receptre felírt benzodiazepint szednek.
Annak ellenére, hogy a Valium számít az addiktív gyógyszernek, minden benzo ugyanannyira addiktív. Nem olyan értelemben mint ahogy az utcai drogokhoz való addikcióra gondolunk, azonban a dependencia a gyógyszeren teljesen valoságos. A gyógyszer abbahagyása esetén elvonási tünetek alakulnak ki.
A gyógyszerek újabb generációi, úgymint a Xanax és a Klonopin potensebbek mint a Valium, mivel ezek alreceptorokat céloznak meg a GABA receptorokon. A túdosok szerint 1 miligramm Xanax vagy Klonopin 20mg Valiumnak felel meg.
Ahogy a gyógszer bejut a szervezetbe, az agy elkezd megváltozni, hogy helyrehozza a tevékenységet a klórid gyűrűn a receptoron. A tudományos magyarázat szerint végül a GABA receptor felszívódik az idegrostba. Emiatt sok olyan benzo használó lesz ideges, aki egyenletes dózist szed, mivel nincs elég működő GABA receptor. Ebben az állapotban a szervezetben több Glutamát áll rendelkezésre mint GABA. A HPA (Hipotalamikus agyalapi mellékvese) gyakrabban küld ingert és a beteg kevésbé lesz képes lenyugtatni magát. A szorongás és a pánikrohamok gyakori mellékhatások hosszútávú benzodiazepin használóknál, és olyan embereknél is előfordul, akiknek nem szorongás vagy pánikbetegség miatt írták fel a gyógyszert.
Azok az orvosok, akik nem rendelkeznek elég tudással a benzodiazepinek farmakológiájáról ezt a szorongást pszichológiai problémának diagnosztizálják, ahelyett, hogy megértenék, hogy az a gyógyszerhez kialakult tolerancia megvonás tünete.
Azoknál a betegeknél, akik napi rendszerességgel, kétnaponta, néhány naponta, és még azoknál is akik csak szükség esetén szednek benzodiazepint sokféle egészségi probléma alakulhat ki, amelyeket különböző egészségügyi ügynökségek és orvosok dokumentáltak és igazoltak. Néhány a probléma közül: szédülés, fejfájások, szorongás, pánik, gasztrointesztinális problémák, depresszió, gyengeség, fáradtság, motiváció hiány, szív problémák, átmeneti vakság, öngyilkos gondolatok, fülzúgás, deperszonalizáció, húgyholyag problémák, Irritábilis Bél Szindróma, stb.
A kémiai dependencia nagyon rövid idő alatt is kialakulhat, a legrövidebb feljegyzett az kilenc nap. A dependencia nem dózis függő. 0,25 mg Klonopint szedő betegeknél ugyanolyan súlyos elvonási tüneteket jegyeztek fel mint magasabb dózist szedőknél.
Amikor egy beteg abba akarja hagyni a benzót, az válhat egy élet legnagyobb kihívásává. (A hosszútávú benzodiazepin használat egészségi problémákat okoz, beleértve az elmebajt, ezért senkinek nem szabad évekig benzodiazpint szednie). A legtöbb orvos nincs tisztában azzal, hogy a benzodiazepineket fokozatosan kell csökkenteni, hosszú időn keresztül, azért hogy az agynak elég ideje legyen alkalmazkodni a kevesebb gyógyszer mennyiséghez, és visszafordítsa az alulműködő receptorok használatát. Sok orvos az opiátok csökkentésének alapvető szabályait követi, ez azonban messze túl gyors és túl nagy csökkentéseket jelent a benzó használók számára. Ráadásul nehezebb csökkenteni a modernebb benzókat, mivel nincsen belőlük megfelelően kis adag. A Xanaxot különösen nehéz csökkenteni mivel rövid hatóidejű és előfordulhat dózisok-közötti megvonás.
Még egy lassú megvonás esetén is, sok benzo használó lesz beteg. Én személyesen fekvőbeteg lettem és képtelen voltam ellátni a mindennapi élet alapvető teendőit. Végül bekerültem egy detoxikálóba, ahol csökkentés nélkül megvonták a benzodiazepint és fenobarbitált kaptam a rohamok elkerülésére, majd hazaküldtek egymagam, hogy gyógyuljak meg. Ez a módszer a legtöbb képzett orvos számára barbárnak számít, mivel sokkolja az agyat és okozhat elhúzódó megvonási tüneteket. Úgy kezeltek a korházban mint egy függőt és kényszerítettek, hogy felépülési tevékenységeken vegyek részt amikor menni is alig bírtam, vagy miközben hallucináltam. Sok benzó használót kezelnek függőként, annak ellenére, hogy mi kémiailag vagyunk függőek nem pedig drogot kívánunk, és jótakaró orvosok miatt vagyunk ebben a helyzetben, akik felírták a gyógyszert.
A gyógyulás az utolsó dózis bevétele után sokak számára egy szívfacsaró utazás lehet. Érezhetünk égő bőrt, mély csont és izomfájdalmat, érzékelési zavarokat, látás és hallás problémákat, gasztrointesztinális, szív, légzési és egyensúlyi problémákat, hogy csak párat említsek. Mivel nincsen elég működő GABA receptor sötét depresszió és terror világában élünk, amihez képest a régi pszichológiai problémáink (ha volt egyáltalán) gyerekjátéknak tűnnek. Vannak tanulmányok, amelyek szerint a benzók hatással vannak a dopamin, szerotonin és más neurotranszmitterekre, amely részben megmagyarázza a különböző és intenzív problémákat amit a megvonás kivált. (Kimutatták, hogy néhány katatóniás beteg igazából csak benzomegvonástól szenved, semmi mástól.)
A megvonáson keresztülmenő betegeket gyakran félre diagnosztizálják skizofréniával, depresszióval, és más pszichiátriai betegségekkel. Gyakran erősen gyógyszerezik őket antipszichotikumokkal, antidepresszánsokkal, vagy visszarakják őket a benzodiazepinjükre. Néhány képzetlen orvos Lyrica-t vagy Gabapentint ír fel a szorongásra a megvonás során. Ezek a gyógyszerek ugyanazokon a receptorokn hatnak mint a benzók, és nem javasoltak. Szintén el kell kerülni az alkoholt, macskagyökeret, és kava kava-t ugyanezen okok miatt.
Amint a benzodiazepin dózisa csökkentésre került, gyakran nehéz stabilizálódni, ha valaki visszakerül az eredeti dózisra. A jövőben aztán nehezebb a csökkentés. Ezt a kevéssé ismert jelenséget nevezik ”Kindlingnek”. Habár az agyban ezért felelős tevékenység nem ismert, azzal tisztában vagyunk, hogy ez történik.
A gyógyszer elhagyása után hosszú ideig tarthat az agynak, hogy meggyógyuljon a benzo által tett károsodásból; 6-18 hónap az átlagos gyógyulási idő, azonban sok ember, különösen azok akik hosszú ideig szedték a gyógyszert, és azok akik csökkentés nélkül hagyták abba évekig szenvedhetnek elhúzódó tünetektől.
Én 25 hónapja hagytam abba a gyógyszert és még mindig érzek égő érzést a gerincemben, vannak memória problémáim, kognitív gondjaim, érzelmi problémák (nem a megelőző problémáim) és gasztrointesztinális problémáim. A megvonásom, hasonlóan sok más emberéhez, megakadályozta, hogy dolgozni tudjak vagy úgy éljek ahogy azt normál esetben tettem. A megvonás során sok ember néz szembe válással, csőddel, és barátok és szociális státusz elvesztésével. Egy számottevő réteg követ el öngyilkosságot a megvonás alatt.
Összegzésül, a Benzodiazepinek veszélyes gyógyszerek mivel sok embernél kialakul a tolerancia és a dependencia. Sokaknál alakulnak ki betegségek, és élnek az optimálisnál rosszabb egészségben és az orvosuk nem is sejti, hogy a receptre felírt benzodiazepin dózisuk okozza a problémákat. A benzó abbahagyása életveszélyes lehet. Az ember nagyon beteg lehet, képtelen dolgozni, vagy társadalmi életet élni. Ezt a betegséget gyakran diagnosztizálják az eredeti szorongás visszatéréseként és még több benzóval, antipszichotikummal,antidepresszánssal, vagy más, a megvonással ellenjavallt gyógyszerrel kezelik. Az egyetlen ismert gyógymód a benzo megvonásra az idő lassú múlása.
Itt van egy lista forrásokról az Ön számára, amelyekből tovább képezheti magát. Megköszönöm Önnek az időt érte. Mi, akikben kárt tettek a receptre felírt benzodiazepinek reméljük, hogy egyre több orvos lesz felvilágosítva és nem tesznek kárt emberekben a benzodiazepinek néhány napnál hosszabb távú felírásával. Azt is reméljük, hogy egyre több orvos fogja megtanulni hogyan kell helyesen és sikeresen leszoktatni a betegeket a benzodiazepinekről.
Tisztelettel,
Dr. Jennifer Leigh
Ashton, H. Benzodiazepine withdrawal: outcome in 50 patients. British Journal of Addiction (1987) 82,665-671.
Ashton, H. Guidelines for the rational use of benzodiazepines. When and what to use. Drugs (1994) 48,25-40.
Ashton, H. Toxicity and adverse consequences of benzodiazepine use. Psychiatric Annals (1995) 25,158-165.
Ashton, H. Benzodiazepine Abuse, Drugs and Dependence, Harwood Academic Publishers (2002), 197-212, Routledge, London & New York.
Addiction 89;1535-1541.
Trickett, S. (1998) Coming off Tranquillisers, Sleeping Pills and Antidepressants. Thorsons, London.
Ashton, H. (1994) Benzodiazepine withdrawal: unfinished story. British Medical Journal 288,135-40.
Ashton, H. (1991) Protracted withdrawal syndromes from benzodiazepines. Journal of Substance Abuse Treatment 8,19-28.
Ashton, H. (1995) Protracted withdrawal from benzodiazepines: The post-withdrawal syndrome. Psychiatric Annals 25,174-9.
Ashton, H. (1994) The treatment of benzodiazepine dependence.
Tyrer, P. (1986) How to Stop Taking Tranquillisers. Sheldon Press, London.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó